Elköszönünk…..

Hirtelen jött a hír: Cseh Zoltán Atya váratlanul elhunyt. Megjelent előttem arca, mozdulatai, hangja. Sok éven keresztül szolgálta a települést, amely befogadta, családtagként szerette, és tisztelte. A látszólag morcos külső jólelkű embert takart. Mindent tudott, amit a hívekről tudni lehetett és tudni kellett, de soha nem élt vissza semmivel. Lexikális tudás és félelmetesen jó, fanyar humor jellemezte. Megtiszteltetés volt vele barátságban lenni. Most búcsúznom kellene, de nem teszem, mert csak a teste távozott. Aki testvérének nevezte és testvéreiként szerette a település valamennyi lakosát, az lélekben mindig velünk marad legyen az ünnep, vagy hétköznap.

Egy rá jellemző idézettel köszönök el Tőle mindannyiunk nevében:

„Magányos? Nem! Magányos nem vagyok.

Hisz soha nem vagyok magam.

Ha szól az Úr, s szavára hallgatok,

Minden magánynak vége van.”

Nyugodj Békében Plébános Úr!

                                                                                                                                 Matuszka Antal
polgármester